SZÜTS Miklós (1945-2024, Budapest) 1967-1973 Képzőművészeti Főiskola, festő ill. sokszorosító grafika szakának elvégzését követően a festés mellett önálló
tervező grafikusként dolgozott. 1985-1988 között a József Attila Gimnáziumban, rajzot és művészettörténetet tanított. 1997-1998 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatott, 2019-ben a Szinház és Filmművészeti Egyetem doktori iskoláján tanított. 1991-ben az AD Grafikai Stúdió létrehozója, kreatív igazgatója és társtulajdonosa. 2001-2002 Párizsban tartózkodik három hónapos ösztöndíjjal, azt követően élete végéig rendszeresen visszajárt Párizsba dolgozni. 1972-től rendszeresen kiállít Magyarországon és külföldön egyaránt. Nevéhez 1977-től 30 önálló kiállítás fűződik, többek között Kunstforening, Bergen (Norvégia 1983), Magyar Intézet Párizs, Magyar Akadémia Róma (1996), Magyar Kulturális Központ Bukarest (1997) (mindhárom kiállítás Vojnich Erzsébettel közösen rendezték meg), Budapest Galéria, Budapest (2000), Cité des Arts, Párizs (2001), Kiscelli Múzeum Budapest. (2003), Pannonhalma (2004), Rzeszow, Varsó (Lengyelország., 2004), Millenáris Budapest (2005) Ráday IX Galéria Budapest (2006), Hamilton Aulich Art Galéria Bp. (2007). Munkáját jelentős kitüntetésekkel, díjjakkal ismerték el, így a Szent Flórián-érem, Országos Tűzoltó Parancsnokság (2000), Pulitzer Emlékdíj (2007), Szabad Sajtó Alapítvány díja (2017), HAZÁM-díj (2023). Tagja volt a Magyar Képzőművészeti Szövetségnek és 2017-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
„Az a furcsa, kicsit melankolikus világ, amiben élek, amiben a képeim élnek, nem nagyon változott az elmúlt harminc évben. Az utazás, főleg az én generációmnak, a szabadság szinonimája. Az utazás boldogsága ennél sokkal bonyolultabb, például a látvány, a fotózás öröme is beletartozik. Az utazás számomra biztos boldogságforrás, de ma már fogy az erőm és a kíváncsiságom.” - Szüts Miklós
Munkái az 1980-as években elsősorban az informel festészet formai nyitottságát idézik, a korabeli stilárisan lírai absztrakt törekvéséhez gyakran kollázs technikát rendelt. A nyolcvanas évek végétől folyamatosan tér át egy reduktív, de ábrázoló képiséghez. A kontextusában Giorgio Morandi metafizikus festészetéből induló melankolikus csendéleteihez köthető alkotásai, kompozícióiban a korábbi nyitott absztrakt decentrális rajzot idézik. Koncentrált megfigyelés után pontos, de nem naturális ábrázolással, nagy rálátással adja vissza beállított tárgyainak helyzetét. Egyszerű asztali csendéletei a maguk letisztult formakincsében, visszafogott színhasználatával Pierre Bonnard festőiségére mutatnak. 1998-ban Szüts a kecskeméti művésztelep szomszédságában rátalát valami kelet-Európaian egyszerű, életszerű, geometrizáló lakótelepi ritmusra, a betonkerítések, garázssorok és „blokkházak” ablaksorán keresztül tovább integrálja festészetét, és egyben megtalálta saját egyéni karakterét, a perspektivikusan futó falak, kerítések, fények és árnyékok kontrasztjára építő ritmusfestészetét. Ez elkísérte életművének következő szakaszában, legyenek azok kőbányai, vagy toszkán látképek, párizsi utcaképek, 2007-2010 között festett alkonyati tájképek, vagy az utolsó periódusában festett foltfestmények, melyek mindvégig megőrzik látványelvű inspirációikat, ám a festő figyelme egyre inkább a kontraszthatásokra tevődik, fény-árnyék, komplementer, hideg-meleg kontraszt.
Szüts Miklós szoros baráti kapcsolatot ápolt számos jelentős íróval, így Parti Nagy Lajossal, György Péterrel, Bán Zsófiával, Závada Pállal és Esterházy Péterrel. Esterházyval 2015-ben közös könyvük is megjelent A bűnös címmel, amit Szüts akvarelljei és Esterházy Péter szövege tölt ki „a szöveg már nem tud egyedül megszólalni, a képek már nem tudnak egyedül látszódni, hanem a kettő együtt, együtt vannak, együtt adnak ki egy nyelvet” – Esterházy Péter
