BARAKONYI Zsombor (1972, Budapest; Budapesten él és dolgozik) 2001-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd ugyanitt 2007-ben DLA (doktori) fokozatot szerzett. Számos hazai csoportos kiállítás mellett többek között a Műcsarnok, az acb Galéria és a NextArt Galéria is rendezett egyéni kiállítást műveiből. Külföldön 2016-ban Hamburgban a Reinhardt & Partner Contemporary, 2019-ben Alvitr Galéria, Szentpétervár mutatta be munkáit. Művei megtalálhatók jelentős hazai, és külföldi magán és vállalati gyűjteményekben.
Témaválasztása elsősorban az urbánus életérzés megjelenítése, azon belül is kifinomult érzékenységgel ragadja meg a nagy világvárosok (New York, Shanghai, London, Róma, Budapest) emblematikus helyszíneihez köthető egyéni karakterjegyeit. A Budapest belvárosában felnőtt és szocializálódott művész mára hiteles kortárs városi tájábrázolásokat készít. Programjának fontos része a korképhez köthető emberi karakterek megragadása az urbánus közegben, a városi tükröződések, épületablakokon beszüremlő, utcákon végigfutó fények festői visszaadása.
Az 1990-es évek techno generációjához tartozó művész. Munkájának kiemelt médiuma a fénykép, amelyet, már a korai időszakától eszközként használ, előbb fényrajzainak dokumentációs eszköze, majd később olaj, vászon festményeinek előképeit rögzíti kamerával, így a mai napig alkotótevékenysége során egyfajta vázlatfüzetként funkcionál a fotó. 2006-tól fokozatosan alakította ki egyéni karakterű festészetét. A fatáblára, rétegeltlemezre készült képei szorosan építenek a street art, a graffiti popkulturális területének technikai, technológiai ismereteire, így Barakonyi is használ, akril spray festéket, egyedi készítésű stencileket, és továbbra is megőrzi a maga által exponált fotók alkalmazásának igényét. A fényképeinek kisebb, nagyobb részleteit projektor bevonásával, sajátos, az 1980-as éveket idéző színhasználattal, és tollszárba fogott japán acélpengével rajzolja, vágja stencilfóliájába, és hagy nyomot fatábláin, majd ezt transzformálja neo-pop hangvételű festményekké.
„A kész kép néhány szín festékszigeteinek montázsából áll össze, amelyek hol érintkeznek, hol elkülönülnek egymástól, egyfajta álomszerű látomássá sűrűsödve. Egyes műveimen még színátmenetek sincsenek, mindössze foltok és erős kontrasztok, melyek tagadják a plasztikusságot, és síkban tartják az egész látványt. Ilyenkor az optikai tér is csupán az épületek és útburkolatok perspektívavonalaiból teremtődik meg.” – Barakonyi Zsombor
